~ Első rész.*

Bevezető 

A nevem Evelyn Malone, és Magyaroszágon élek, amióta apám itt talált állást.Egyébként meg Bradfordban születtem. Van egy nővérem aki 19 éves, és olyan jó viszonyba vagyok vele, hogy olyan mint a legjobb barátnőm.Bármiben számíthatok rá.17 éves vagyok még, de a hétvégén töltöm be a 18. életévem. Úgy érzem, hogy én már teljesen érett gondolkodású "fiatal nővé" váltam, és ez abban nyilvánul meg,hogy most már segítség nélkül is tudok döntéseket hozni. Bár a szüleim még mindig úgy viselkednek velem mint ha egy törékeny virágszál lennék, de próbálom nekik is megmutatni, hogy "Figyeljetek,én igenis kész vagyok az önálló életre!". Egyéb tudnivaló rólam, hogy imádok táncolni (a nővérem tánciskolájában, mert ő tanár), és imádok a reflektorban tündökölni. Olyankor amikor a színpadon állok, úgy érzem hogy mindenki rám figyel, én vagyok a központban. Nem mintha ezt azért szeretném, mert én egoista vagyok. Szóval, ez az én kis életem..de lássuk még mit tartogat a jövő...!



Első rész
Arra keltem reggel, hogy lábam a párnán van és a fejem az ágy végében, a takaró pedig a földön, és mind ez volt délután két órakor. Nem tudom hogy csináltam.Pacsi!
Na mindegy. Felültem az ágyba,nyújtózkodtam egyet,és megdörzsöltem a szemem.Talán a szemdörzsölés juttatta eszembe, hogy ma van a szülinapom. E gondolatok észrevételére felélénkültem.Kiugrottam az ágyból, és pizsamástól mindenestül lerohantam a lépcsőn. Arra voltam kíváncsi,hogy szerveznek-e valamit nekem a kedves szüleim.Csalódottságomra nem volt ott senki.Ezt zokon véve felindultam a lépcsőn, hogy rendbeszedjem magam. Vagyis indultam volna ha nem kiáltja nekem a családom és a barátaim egy rejtekhelyről előbújva hogy :"Boldog Születésnapot Evelyn!" Nagyon megijedtem, és leestem a lépcsőről. (Nem lett semmi bajom hisz az első fokon álltam.)
-Ááá,srácok, azt hittem már,hogy elfelejtettetek!
-Dehogy fejeltettünk, mikre gondolsz te?-jött oda hozzám Sarah egy ölelés kíséretében.
-Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm!-ugrándoztam, és körbeölelgettem mindenkit aki ott volt...és mindent.
-Talán a könyvespolc nem kér az ölelésedből.-szólt röhögve anya.
-De, neki is kijár!-kacsintottam.Ezután apa bement a konyhába, és  kihozta a tortát. Tizennyolc darab kis gyertya lobogott rajta.
-Kívánj valamit.-mondta Gabe, az egyik barátom a suliból.
-Hmm...oké.-mondtam, és összeszorítottam a szemem.Bárcsak..bárcsak.. bárcsak találkoznék a One Directionnal,és bárcsak Louis Tomlinson barátnője lehetnék.Erősen koncentráltam erre,majd egy nagy levegővel elfújtam az összes gyertyát. Tudom, ez elég gyerekes kívánság, de mért ne lehetne az ember 18 évesen directioner?
-Na mit kívántál?-tudakolta tőlem a testvérem.
-Nem mondom meg, mert nem teljesül.-nyújtottam rá a nyelvem.
-Leharapom!-mosolygott rám.A délután további részében még mókáztunk , és beszélgettünk a régi családi történeteimről (Igen, anyu minden cikis sztorit elmesélt a barátaimnak, azt hittem hogy ott süllyedek el,de nem így történt.Sajnos.) Miután vége lett a kis bulinak, ha mondhatjuk ezt annak, Sarah odajött hozzám.
-Az én ajándékomat még nem kaptad meg.-villogtatott nekem egy borítékot a kezeiben.
-Hmm.. mi lenne az?Pénz? Üdvözlőlap? Ajándékutalvány?
-Dehogyis, te buta. Csak nyisd ki..
-Oké.-mondtam, becsuktam a szemem, és felnyitottam a borítékot. Elszámoltam magamban háromig és kinyitottam a szemem. Amik utána majd kiestek a helyéről.
-Uram isten! Te jóságos szent popcorn! Istenem. Köszönöm-köszönöm-köszönöm! -sikongattam,és felkaptam Saraht,majd körbeszaladtam vele a házban.
-Oké,örülök hogy tetszik ez a két személyes VIP jegy a One Direction koncertre, csak tegyél le mert lehánylak!-szólt rám a nővérkém.
-Jójó, bocsi.-"bántam meg bűnömet" majd leraktam.-De ez annyira áááá!
-Álljon meg a menet, lányom!-szólt közbe apa.Pff, mindig elrontja az örömöm.
-Ajj, apa, mi az?
-Csak akkor mehetsz,ha viszed magaddal a nővéred.
-Ennyi lenne? Hát, ha ő is akar jönni. Vagyis jó lenne ha akarna.
-Én is szeretem a One Directiont,és mit gondolsz,miért vettem egyből két jegyet?-nevetett Sarah.
-Ezaz!Nagyon köszönöm.Tényleg.Ja és anyu,apu, nektek is köszönöm hogy elengedtek!-öleltem mindenkit meg.-És ez mikorra is szól?
-Öhh... ma este 10-kor megy a repülő,és holnap este ötkor kezdődik a koncert.
-Hogy mi?De még be sem pakoltam,meg még semmi! Ezt most hogy..?
-Nyugi , nyugi! Segítek.-szólt anya is közbe.
-Oké, de akkor még most.-mondtam, majd felmentünk az emeletre és egy bazinagy bőröndbe pakoltunk ruhákat.
-Köszi a segítséget.Most mennyi idő van?
-Szívesen,máskor is.Ééés 8 óra.
-Micsoda? Így elrepült az idő. Akkor én felöltözök.-mondtam mivel még mindig pizsama volt rajtam, egy puszit nyomtam anya arcára, bementem a fürdőbe és felkaptam magamra ezt a ruhát. (katt rá.-szerk.megjegyz.) Utána kisminkeltem magam,és megcsináltam a hajam. Ez tartott kb egy óráig. Miután végeztem lerohantam a lépcsőn, félvén hogy lekéssük a gépet.
-Sarah kész vagy már?-ordibáltam fel az emeletre.
-Igen,és itt állok mögötted.-mosolygott 100 vattos mosollyal.
-Ja, bocsi.-nevettem.
-Indulhatunk?-jött anya és apa ki a szobából.
-Persze!-szóltam rá,és olyan gyorsasággal pakoltam be a kocsiba a bőröndöket,mintha puskából lőttek volna ki.Utána mindenki beült és elindultunk .Az úton be nem állt a szám, és ez mindig akkor történik ha nagyon izgulok. Bő háromnegyed óra múlva megérkeztünk a repülőtérre, amit elég soknak találok, na mindegy. amint kiszálltunk a kocsiból elköszöntünk anyuéktól, fogtuk a bőröndöt és rohantunk a hármas felszállókapuig. A kisbusz elvitt minket a repülőig, felcuccoltunk és leültünk egymás mellé.
-Izgulsz?-kérdezte tőlem a "barna szépség".
-Naná hogy izgulok.
-Nem kell!Na de most aludjunk. Reggel körbe kell majd néznünk Londonban.
-Oké.-mondtam,majd bedugtam a fülembe a fülhallgatót, és elaludtam.A hangos bemondó ébresztett reggel 10kor.
-Leszállásra felkészülni, kérjük kapcsolják be az öveket.-hát így tettünk.Körülbelül 10 percen belül már leszálltunk. Kiléptem a gépből és egy "London babyy!" ordítással üdvözöltem a várost. Persze akik a hátam mögött voltak öreg házaspár azok lepisszegtek.
-Hova megyünk most?-kérdeztem.
-Háát, először menjünk az öt csillagos..
-Öt csillag?Ez komoly? Elképesztő vagy.-öleltem meg.
-Köszi,de hadd mondjam végig.-tolt el magától nevetve.-Na szóval menjünk az öt csillagos hotelbe lepakolni, aztán menjünk várost nézni.
-Oké.-amint megérkeztünk a hotelbe elálltak a szavaim. Az a hely valami eszméletlen. De nem kezdem el mesélni,hogy hogyan is néz ki mert jövő karácsonyig se végzek, na mindegy. Szóval miután leraktuk a cuccunkat felmentünk a London Eyeba, a Madame Tussaudsba, amit mellesleg imádok, a BigBenhez, és a város legkisebb zegzugait is bejártuk. Úgy éreztem lerohad a talpam, de közben végig azon járt az agyam,hogy milyen lesz majd találkozni a srácokkal. Miután végeztünk elmentünk a koncert helyszínére,hogy nehogy nagyon hátul legyünk. Hát az elsők között  voltunk mivel még volt két óra a koncertig, ezért az első sorokba állhattunk. Az a két óra nagyon unalmas,de eltelt, és egyre több és több lány jelent meg a színpaddal szemben.(Na meg egykét fiú.) Felcsendült az "Up all Night" és a srácok kirohantak a színpadra. Nagy volt a buli, mindenki összevissza ugrált fel és alá. Utána jött a "Moments". Sarah szó szerint elkezdett bőgni,de egy idő után én is sírtam. Louis néha-néha rám pillantott, azt hittem abban a pillanatba összeesek. Utána megint egy pörgős szám jött, utána megint lassú, és ez így ment a koncert végéig. Utána a tömeg elkezdett az autogram osztásra menni,ahogy én is csak megbotlottam és elestem.De nem vett figyelembe senki, mindenki rám taposott ,Saraht meg nem találtam a tekintetemmel. Elájultam..