2012. november 17., szombat

~ Negyedik rész.*

Negyedik rész

Csengettek. Muszáj volt elrontani az alvásom? Pedig olyan jó volt. Mindig fel kell valamiért kelni. Nekem ez a gyengepontom.Utálok felkelni a jó meleg, pihe-puha ágyikómból. Utálom amikor félbeszakítják az álmaim. De ma is megtették.
-Ajj istenem már!- mondtam dühösen.
-Kinyitod?-nyöszörgött a nővérem.
-Muszáj?-vettem át az ő stílusát.
-Lehet fontos.
-Jól van megyek.-majd extrakevés energiával lerúgtam magamról a takarót, felvettem egy hálóköpenyt, és kicsoszogtam az ajtóhoz,amin már dörömböltek.Kinyitottam, s csodák csodájára Louis állt az ajtónkban.
-Szia!-próbáltam rá mosolyogni,de elég érdekesen nézhettem ki a reggeli meggyötört fejemmel.
-Szia.-visszamosolygott majd megölelt.-Figyu, arra gondoltam, hogy eljöhetnétek ma is velünk vacsizni. Valamit el kell mondanom. Biztos nagyon örülni fogsz. Vagyis fogtok.-jelentette ki izgatottan egy sármos vigyorral a képén. Lefagytam. Arra gondoltam..az forgott a fejemben, hogy már most bevallja Louis,hogy tetszek neki. Akkor valóra válna a kívánságom másik fele is.Istenem.
-Min mosolyogsz ennyire?-lengette meg a kezét a szemem előtt Tomlinson.
-Jah semmin.-"tértem vissza a jelenbe."
-Oké..Akkor szólsz Sarah-nak is?
-Persze.-kacsintottam.-Na akkor szia!-csuktam volna be az ajtót, de meg állította a kezével.
-Jah,és még valami.Kicsit csípjétek ki magatokat, most nem a Nando'sba megyünk.-nevetett.
-Oksa.-becsuktam az ajtót.
-Na ki volt az?-jött a kérdés Sarah-tól.
-Nem fogod kitalálni..
-Louis?!
-Honnan tudtad?-néztem rá nagy szemekkel.
-Onnan, hogy egy levakarhatatlan mosoly van a fejeden.Na, és mit akart?
-Azt mondta,hogy menjünk el velünk vacsorázni..Meg,hogy mond valamit aminek nagyon örülni fogok..vagyis hozzátette gyorsan azt hogy mind ketten örülni fogunk. Jah és egy kicsit csípjük ki magunkat.
-Hujuj, akkor itt lesz valami.Érzem.
-Én is remélem.
-Hmm..és most mit csináljunk? Elmenjünk egyet sétálni?
-Felőlem.
-Oksa,öltözzünk fel,és indulhatunk.-mondta,majd elmentünk a szekrényeinkhez, felvettünk valami egyszerű ruhát,és elindultunk. Imádok London utcáin járkálni. Olyan megnyugtató hatással van rám. Az emberek is nagyon kedvesek.
-Héj,pszt.-lökött oldalba a tesóm.
-Igen?
-Ott egy fagyis kocsi.
-Hol?-kaptam fel a fejem.A fagyi a második gyengepontom.
-Ott csilingel! Nézd!-mutatott egy fehér tolható kocsira.-Szerencse, hogy hoztam magammal pénzt.-nyúlt a zsebébe, és elővett pár fontot.Gyors léptekkel mentünk a fagyishoz, nehogy addig elmenjen.

-Sziasztok!Mit kértek?-kérdezett minket egy bájos kinézetű lány.Vörös haja volt,és smaragdzöld szeme,arcán pár darab szeplő díszelgett.A névtábláján az állt,hogy Christina.Ugyan bájos volt,de a természetében és a modorában volt valami unszimpatikus.
-Szia.Mind ketten kérünk két gombóc csokit.-nyújtottam át neki a pénzt a lehető legnagyobb mosolyommal.Elvette,majd mindkettőnknek   nagy kézmozdulatokkal pakolt a tölcsérre gombócokat.
-Köszönjük szépen.További jó munkát!-mosolyogtam.Ő csak intett egyet a fejével,majd elkezdte tolni a kocsiját.
-Hát én megpróbáltam kedves lenni.-nyaltam bele a fagyimba.
-Láttam.De hát úgy látszik rossz napja van.Mindenkinek van egy rossz napja, nem igaz?
-De, igazad van.-zártuk le a témát,majd továbbsétáltunk a városban. Amikor már meguntuk hazamentünk.
-Nem kellene készülődni?-kérdezte Sarah,amikor már otthon terpeszkedtünk a kanapén.
-Ó, a fenébe! Teljesen ki ment a fejemből.-pattantam fel,és a ruhásszekrényhez száguldottam, nővéremmel együtt. Észben tartottam azt,hogy egy kicsit ki kell csípni magunkat ezért ezt a ruhát választottam. Tesóm pedig ezt a ruhát kapta fel magára.  Száz-százalékos sebességgel kirohantunk a hotelból.A szálló előtt álltunk és eszembe jutott, hogy fel kéne hívni Louisékat, hogy mikor menjünk..és, hogy hova.Előkaptam a telefonom,gyorsan bepötyögtem a számát és pár csengetésre (pontosan öt) fel is vette.
-Szia..Figyelj, öhh.. elfelejtettem megkérdezni reggel, hogy hol találkozzunk..-kuncogtam bele a telefonba.
-Szia! Hát, ez a kérdés már eldőlt, mivel itt állunk mögöttetek.-nevetett Louis.Megfordultam,majd rávigyorogtam a mögöttünk álló hat emberre..Várjuk csak..Hat?! Ki ez a lány? Ráadásul kézen fogva Louissal? Zöld szem..vörös haj..szeplők..Ez itt Christina.
-Hát ti?-kérdeztem közömbösen a vöröskétől és Tomlinsontól miközben a kezüket bámultam.
-Neked is szia.Na, egyébként ezt akartam ma elmondani..Aminek gondolom mindketten örültök. Christina Fitzpatrik  és én egy párt alkotunk.-mosolygott.Ezt követően mind a négy fiú őrületes ujjongásba kezdett.Mi meg csak odavetettünk Sarahval egy "gratulálok"-ot. Sarah is tudja,hogy én nem csak szimpla barátként kezelem ezt a fiút,ezért ő se volt valami lelkes.
-Mi már találkoztunk.-mosolygott ránk legelőször a mai napon.
-Aha.-mondtam.
-Na megyünk már? Éhes vagyok.-csapkodta meg a hasát Niall.
-Mehetünk.-mondta Louis,majd kinyitotta a hét személyes kocsi ajtaját.Ő beült a volánhoz, Christina és Harry a dupla anyósülésre, míg Sarah,Zayn,Liam, és Niall hátra ült én meg a szőke szépség ölébe. Útközben mindenki sokat csacsogott, de én nagyon rosszul éreztem magam,ezért csak bámultam ki az ablakon.Ezt Niall is észrevette és a fülembe súgott.
-Mi a baj?-aggódó tekintette volt.
-Semmi érdekes.-suttogtam vissza.
-Louis, ugye?
-Talán..
-Sejtettem.
Ekkor megérkeztünk.Bementünk az étterembe.Szép hely volt, nagyon. De erre nem tudtam koncentrálni. Az újdonsült pár ott romantikázott az orrom előtt. Sarah és Niall nagyon sokszor néztek rám,hogy jól vagyok-e.Egy idő után megelégeltem ezt a helyzetet.
-Sarah, fáj a fejem.Menjünk haza.
-De még csak most jöttetek.-nézett rám Harry.
-Fáj a fejem, nem érted?-szóltam rá egy kicsit ingerültebben,mint kellene. Felálltunk,majd intettem nekik egyet,és kimentünk. A bejáratból még halottam egy olyat Harrytől, hogy "hát ennek meg mi baja van?". Nem vetettem rá ügyet. Hívtunk egy taxit, és hazamentünk. Hazaérve ledobtam magamról a cipőt és beleestem az ágyba.
-Nem is értem..Pedig azt hittem, hogy tetszek neki.Ezt nem hiszem el..
-Nyugi.-jött oda hozzám Sarah,és megsimogatta a hátam.-Hmm.. mi lenne ha egy csajos estét rendeznénk,hogy elszálljon a bánatod?-kérdezte kedvesen.
-Ne haragudj,de én most nem szeretnék mást,csak aludni.Tényleg ne haragudj.Szóval jóéjt.-adtam neki egy puszit,majd fürdés nélkül,elaludtam.

2 megjegyzés: